Légtechnikai bemérés

A légtechnikai bemérés célja a tervezett és a ténylegesen megvalósuló légmennyiségek, áramlási sebességek és nyomásértékek összehasonlítása. A mérés azonosítja a hálózatban fellépő fojtásokat, szivárgásokat és azokat a gépészeti anomáliákat, amelyek korlátozzák a rendszer hatékonyságát.

Amikor egy irodaházban vagy üzemcsarnokban az egyik zónában huzatra panaszkodnak a munkavállalók, míg a másik oldalon megreked a meleg, elhasznált levegő, a döntéshozók gyakran a főgépészeti berendezések meghibásodására gyanakodnak. A valóságban az esetek többségében a rendszer nincs megfelelően beszabályozva, vagy az idők folyamán elállítódott. A légtechnikai bemérés pontosan ezeket a rejtett áramlástechnikai egyensúlytalanságokat mutatja ki.

A vizsgálat során a szakembereink hitelesített, nagy pontosságú mérőműszerekkel mérik meg a légáramlás sebességét és térfogatát a hálózat kritikus pontjain. Ha a gépészeti tervek szerint egy adott anemosztáton keresztül tervezett mennyiségű friss levegőnek kellene a térbe áramolnia, de a mérésünk csupán annak töredékét mutatja, azonnal lokalizálható a hibahely (pl. zárt szabályozó zsalu, idom-ellenállás vagy csővezeték-sérülés).

A rosszul beállított légtechnikai hálózat közvetlenül növeli a ventilátorok áramfelvételét és az épület energetikai költségeit. A légtechnikai bemérés feltárja azokat a pontokat, ahol a rendszer felesleges ellenállást győz le, optimalizálva a teljesítményfelvételt.

A beszabályozatlan hálózatban a megnövekedett áramlási ellenállás miatt a ventilátorok munkapontja eltolódik, ami a jelleggörbe kedvezőtlenebb tartományába kényszeríti a berendezést, felesleges villamosenergia-többletet generálva. Ha a légcsatorna-hálózat ellenállási viszonyai nincsenek egyensúlyban, a ventilátoroknak magasabb fordulatszámon kell üzemelniük a kívánt légmennyiség szállításához, ami drasztikusan növeli a villamosenergia-fogyasztást.

A Krill Zrt. komfortelméleti kutatásai és helyszíni tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy a valós légmennyiségek pontos beállítása a leggyorsabban megtérülő lépés az épületüzemeltetési energiapazarlás megszüntetése felé. A mérésekből nyert adatokkal kiküszöbölhető, hogy a rendszer bizonyos pontokon túlventiláljon, máshol pedig alulteljesítsen, ezzel optimalizálva a specifikus ventilátorteljesítményt (SFP).

A légtechnikai bemérés folyamata a fő légcsatornákban végzett Pitot-csöves vagy hődrótos sebességmérésekből, valamint a befúvó- és elszívó elemeknél alkalmazott mérőperemes (balométeres) térfogatáram-mérésekből áll.

A mérnöki pontosság megköveteli, hogy a diagnosztika során szisztematikusan kövessük a levegő útját a forrástól a végpontokig. A helyszíni mérések során a következő műszaki lépéseket végezzük el:

• A fő- és mellékágakban mérjük a statikus és dinamikus nyomást.
• Meghatározzuk a légkezelő gépből kilépő összlégmennyiséget.
• Balométer segítségével, közvetlenül az anemosztátoknál, rácsoknál rögzítjük a helyiségekbe jutó valós térfogatáramot.

Méréseinket kizárólag érvényes NAH (Nemzeti Akkreditáló Hatóság) kalibrálási bizonyítvánnyal rendelkező Testo és TSI műszerekkel végezzük. A mérési jegyzőkönyv megfelel az IATF 16949 és ISO 14001 auditok követelményeinek.

A légcsatorna nyomáspróbája során a vizsgált csőszakaszt ideiglenesen lezárják, majd egy speciális nyomáspróba-készülékkel (pl. az MSZ EN 12237 vagy MSZ EN 1507 szabvány szerint) a hálózatot túlnyomás vagy vákuum alá helyezik, hogy megmérjék a rendszer statikus szivárgási veszteségét.

A légtechnikai bemérés elengedhetetlen kiegészítő lépése a hálózat strukturális épségének ellenőrzése. Hiába kalibráljuk ugyanis a végpontokat, ha a csővezetékek illesztéseinél elszökik a levegő. A nyomáspróba során mérnökeink pontosan meghatározzák a rendszer tömítettségi osztályát (A, B, C vagy D fokozat), ami közvetlenül befolyásolja az épület energetikai hatékonyságát.

• Szakaszolás: A vizsgált légcsatorna-szakaszt az anemosztátoknál és a befúvóknál légtömören lezárjuk.
• Nyomás alá helyezés: A mérőműszer kalibrált ventilátora levegőt fúj a zárt szakaszba (vagy elszív onnan), amíg el nem éri a rendszer tervezett üzemi nyomását (például 200, 400 vagy 1000 Pa).
• Szivárgási áram mérése: A műszer folyamatosan méri azt a légmennyiséget, amely a nyomás fenntartásához szükséges. Ez a fix érték mutatja meg a csatornafelület egységére jutó valós szivárgást.

Amennyiben a mért szivárgási ráta meghaladja a szabvány által megengedett határértéket, a rendszer nyomásesése megnő, a ventilátorok túlterheltté válnak. A méréssel ezek a lokális szerelési vagy anyaghibák még az álmennyezetek végleges lezárása előtt pontosan lokalizálhatók és javíthatók.

A légtechnikai bemérés végén a cégünk nem egy átláthatatlan számsort, hanem egy strukturált mérési jegyzőkönyvet és gépészeti diagnózist ad át. Ez a dokumentum tartalmazza a mért és tervezett értékek eltéréseit, valamint a javítási javaslatokat.

A helyszíni mérések elvégzése után a mérnökcsapatunk az adatokat könnyen értelmezhető mérnöki szakvéleménnyé formálja. A mérési jegyzőkönyv mellé minden esetben részletes, mérnöki magyarázatot és vezetői összefoglalót mellékelünk, amely egyértelműen azonosítja a rendszer aktuális hatásfokát és a kritikus szűk keresztmetszeteket.

• A kellemetlen huzathatások megszüntetésére és a zónánkénti egyenletes hőmérséklet elérésére.
• Az optimális ventilátor-fordulatszámok beállítására az energiafelhasználás minimalizálása érdekében.
• A szükséges légtechnikai idomok vagy szabályozóelemek esetleges módosítására, cseréjére.

A bemérés és az azt követő szakszerű beállítás eredményeként az üzemeltető pontosan azt a friss levegőt és egészséges belső klímát kapja meg, amelyért a rendszert tervezték és megépítették – racionális, fenntartható költségkeretek között.