A köznyelvben a szellőzéstechnika és a légtechnika fogalmakat gyakran szinonimaként használják, pedig műszaki szempontból két különböző, de egymásra épülő területről van szó. Egy korszerű épület – legyen az egy modern okosotthon, egy tiszta téri laboratórium vagy egy ipari csarnok – működése elképzelhetetlen ezen rendszerek pontos megtervezése és összehangolása nélkül.
A köznyelvben a szellőzéstechnika és a légtechnika fogalmakat gyakran szinonimaként használják, pedig műszaki szempontból két különböző, de egymásra épülő területről van szó. Egy korszerű épület – legyen az egy modern okosotthon, egy tiszta téri laboratórium vagy egy ipari csarnok – működése elképzelhetetlen ezen rendszerek pontos megtervezése és összehangolása nélkül.
De hol húzódik a határ a két fogalom között?
A szellőzéstechnika a légcsere alapvető folyamatára fókuszál. Fő feladata az elhasznált, magas CO2-tartalmú, páradús vagy szennyezett levegő eltávolítása a zárt terekből, és annak friss, oxigéndús kültéri levegővel történő pótlása.
A légtechnika egy jóval tágabb és komplexebb fogalom. Míg a szellőzéstechnika "csak" kicseréli a levegőt, a légtechnika kezeli, kondicionálja és szabályozottan szállítja azt. Egy légtechnikai rendszer a levegőt a beállított paramétereknek megfelelően alakítja, mielőtt az a helyiségbe jutna.
Egy légtechnikai rendszer méretezésénél egzakt fizikai paraméterekkel dolgozunk. A legfontosabb alapösszefüggések, amelyek a tervezés gerincét adják:
A legelső kérdés mindig az: mennyi levegőre van szükség? Ezt a légcsereszám határozza meg, amely megmutatja, hogy egy helyiség teljes térfogatát óránként hányszor kell friss levegőre cserélni.
Az óránkénti légmennyiség igény kiszámítása:
(Ahol a qv a szükséges légmennyiség m3/h-ban, az n a légcsereszám 1/h-ban, a V pedig a helyiség térfogata m3-ben).
Ha tudjuk, mennyi levegőt kell szállítani, ki kell választani a megfelelő légtechnikai cső/légcsatorna méretét. A levegő sebessége kritikus: ha túl gyors, zajos lesz a rendszer és nő a nyomásesés; ha túl lassú, óriási csövekre lesz szükség.
A légsebesség képlete:
(Ahol a v a légsebesség m/s-ban, a qv a légmennyiség m3/h-ban, az A pedig a légcsatorna szabad keresztmetszete m2-ben. A 3600 az óra másodpercbe történő átváltása).
Ahogy a levegő áthalad a csöveken, idomokon és – ami a legfontosabb – a légszűrőkön, ellenállásba ütközik. Ezt hívjuk nyomásesésnek, amit Pascalban (Pa) mérünk. A ventilátornak ezt az ellenállást kell legyőznie. Egy elkoszolódott szűrőbetét drasztikusan megnöveli a nyomásesést, ami többlet energiafogyasztáshoz vezet (ezért kritikus a rendszeres szűrőcsere!).
Az alábbi táblázatok gyors áttekintést nyújtanak a leggyakoribb tervezési paraméterekről, amelyeket a légtechnikai rendszerek kiépítésekor figyelembe veszünk.
Nappali / Hálószoba
0,5 - 1
Alacsony zajszint, finom porszűrés (ePM1)
Iroda, tárgyaló
4 - 6
CO2 szinten tartása, huzatmentes befúvás
Éttermi konyha
20 - 30
Zsírleválasztás, elszívóernyők, tűzvédelem
Festőkabin
30 - 50
Speciális festőfülke (alsó-felső) szűrés, robbanásbiztonság
Fő légcsatorna (gerinc)
3,0 - 5,0 m/s
8,0 - 12,0 m/s
Ágvezetékek
2,0 - 3,0 m/s
5,0 - 8,0 m/s
Befúvó/Elszívó rácsoknál
1,0 - 2,0 m/s
3,0 - 5,0 m/s
A szellőzéstechnika biztosítja a levegőt, a légtechnika pedig minőséget csinál belőle. Legyen szó a megfelelő légcsatorna keresztmetszetek kiszámításáról, az áramlást irányító légtechnikai idomok kiválasztásáról, vagy a rendszer védelmét és a tiszta levegőt garantáló szűrőházak beépítéséről, a precíz tervezés elengedhetetlen.
